02.Here Again

Az elmúlt hetekben semmi sem történt.Mondhatni már a kórházban éltünk.A nap minden percében arra vártunk,hogy Harry jobban legyen,de hiába.Semmi változás.Még mindig ugyan úgy fekszik ahogy 3 hete.Nagyon fáj a mindig vidám és jókedvű Harryt így látni.Hiányoznak a hajnalig tartó beszélgetések,a hülyéskedések,az ölelései,a göndör fürtjei,a cuki mosolya,az illata.Egyszóval hiányzik.Éreztem,hogy egy kövér könnycsepp gurul végig az arcomon.Már kezdem feladni.Kezdem feladni a reményt,hogy valaha újra láthatom ezt a gyönyörű zöld csillogó szempárt.Igaz,még nem is olyan sok idő telt el...Van esély.Csak bízni kell.

2 héttel később

Az idő múlása akár egy filmben a lassított jelenet.A percek óráknak,a napok heteknek tűnnek.Félek.Félek,hogy nemsokára vége.Minden erőmet összeszedve léptem be Harry szobájába.Szívszorító látvány ahogy csak ott fekszik,mintha az élet már végleg elhagyta volna testét.Leültem az ágy mellett lévő székre,megfogtam a kezét és gyengéden simogatni kezdtem.
-Kérlek ne hagyj itt...nem bírom nélküled.Nagyon hiányzol-könnyeim patakokban kezdtek folyni,majd útjuk végezetével a padlóra hullottak.

Visszatekintés

-Jess be szeretnélek mutatni valakinek-állt meg a szobám ajtajába Richie.Még nem is sejtettem,hogy ebben a percben minden megváltozik.A bátyám udvariasan arrébb állt,felfedve az idegent.Barna,göndör haja volt.Szemei gyönyörűen csillogtak.Elképesztő volt.Szemébe nézve teljesen megfeledkeztem a külvilágról.Oly annyira,hogy a kissé bátortalan srác már az ágyamnál állt,a bátyám pedig menni készült.

-Szia.Harry vagyok-mosolyodott el,s ezzel akaratlanul is megjelentek aranyos gödröcskéi.

-Jess-mosolyogtam.Még mindig a szemeit kémleltem ami kezdett feltűnővé válni.

-Öhm,igen.A bátyád már rengeteget mesélt rólad.Hallottam,hogy te is szeretsz motorozni.Lány létedre elég meglepő-ült le mellém

-Igen.Valóbban szeretek.Kezd afféle életfeltétellé válni.-mondtam felettébb jókedvűen.

-Velem is ez a helyzet-mondta.s egy párnával kezdett játszani.

-Igazából a szüleim nem díjazzák,hogy a 15 éves lányuk hirtelen egy új hobbit talál magának,ami nem a leglányosabb és nem is a legveszélytelenebb elfoglaltság.De ha tetszik nekik,ha nem...beleszerettem.-sóhajtottam,mire elmosolyodott

-Én 14 évesen kezdtem...apám hallani sem akart róla.Anyám...ő azt hittem infarktust kap mikor bejelentettem,hogy márpedig én mától motorozni fogok.Csak azt nem értették,hogy mivel.Még motorom sem volt-a szobát nevetés zaja töltötte be.

-Látom megismerkedtetek-lépett be Richie

-Legjobb barátok lettünk-emelte át karját Harry a vállam fölött,amire én csak mosolyogtam.Éreztem,hogy ez valami új kezdte.Méghozzá egy életre szóló barátságé.

Visszatekintés vége

Ahogy a régi idők emlékei jártak a fejembe könnyeim egyre gyorsabban hullottak.Nem akarom,hogy ennek a barátságnak valaha vége legyen.Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat.

Harry szemszöge

Verseny.Hát jó legyen.Csak is én győzhetek.A sebességhatár szélén állva száguldottam végig az utcákon.Az utolsó kereszteződéshez érve ráhúztam a gázra.Hiba volt.Egy teherautó hirtelen kanyarodott elém.Hiába fékeztem,túl gyorsan mentem.Semmit nem használt.A földön feküdve végig Jess járt az eszembe.Mi van ha most mindennek vége?!Ha nem ölelhetem meg többet?!Lehet ez volt az utolsó közös napunk.Úgy érzem mennem kell.Ennyi volt.Éreztem,hogy valami végigfolyik az arcomon.Szempilláim egyre nehezebbek lettek.A sötétség eljött értem és magával vitt.

Valaki a kezemet simogatja.Talán egy angyal.Már a mennyországban lennék?Nem.Az nem lehet hogy ilyen hamar vége.Még el sem búcsúztam.A teret valami érdekes,csipogó hang töltötte be.A mennyországba vezető úton is lenne sorompó?Vagy csak álmodok?Az idegen kezet erőtlenül szorítottam meg.A csipogás mellőlem egyre csak erősödött,majd fertőtlenítő szag csapta meg az orrom.Hol vagyok?Az idegesítő hangból ki lehetett szűrni,hogy valaki sír.Mi történt?Szemeim próbáltam kinyitni,de az erős fény miatt nem ment könnyen.Fejemet óvatosan oldalra fordítottam.Egy lány ült mellettem.Fejét lehajtotta és így a haja az arcába lógott.Keze enyémet simogatta,amit viszonoztam,mire a lány rám kapta tekintetét.Jess.

-Harry semmi baj-mondta lágy,megnyugtató hangon.Körbe néztem.Mindenhol gépek és csövek.Elég ijesztő látvány.

-Szólok egy orvosnak-simított végig a karomon,majd kiment.Pár perc múlva egy fehér köpenyes idősebb orvossal tért vissza.Eléggé meg voltam ijedve,ugyanis még mindig nem tudtam hogy mi történt.Igazából semmire sem emlékeztem.Elvégeztek pár vizsgálatot és magunkra hagytak.

-Jess mi történt?

-Baleseted volt Harry...motoroztunk és...eléd hajtott egy kocsi és...-sírta el magát

-Jess semmi baj...jól vagyok

-De az én hibám.Ha nem jön a hülye ötletem hogy versenyezzünk,most nem itt vagy.-törölgette a szemét

-Semmiről sem tehetsz.Ne magadat hibáztasd.-próbáltam nyugtatni,de hiába

-Basszus Harry.Majdnem meghaltál...-zokogott.Hát igen.Ez tényleg nagyon közel volt.De szerencsére a védőangyalom nem hagyott cserben.De akkor sem hibáztathatja magát.

-Gyere ide-emeltem fel a karom hogy vállamra feküdhessen.Ahogy hozzám bujt éreztem.hogy sosem veszíthetem el.Akárhogy is alakul az élet mindig velem lesz.Azt hiszem kezdek többet érezni iránta mint barátság,de ezt még magamnak sem merem bevallani.